Bokorugró Nagy Kaland - pergetés csukára bokorugró műcsalikkal
Ahogy a vizek újra felmelegednek, és a növényzet erőteljes fejlődésnek indul, a csukák is visszatérnek a kedvenc tartózkodási helyükre: a vízinövényekkel sűrűn benőtt aránylag sekély vizekbe.
Az ikrázási időszakot kivéve elmondható, hogy a csuka többnyire ott van, ahol a táplálékát jelentő apróbb halak is tartózkodnak. Van néhány alapszabály amit érdemes figyelembe venni akkor, amikor csukára pergetünk. Az egyik ilyen szabály a fent említett, ahol megtaláljuk a táplálékhalakat, ott lesznek a csukák is. A csuka ritkán üldözi a táplálékát, leginkább lesből támad, ezért kimondottan kedveli a vízinövényekkel benőtt helyeket, a bedőlt fák környékét, a törésvonalakat, a vízalatti tereptárgyak közvetlen közleségét, bármit felhasznál ami mellé/alá/fölé el tud rejtőzködni. A nem túl mélyt vizeket kedveli a leginkább, az 1-3 m környékén találjuk meg a leggyakrabban, de opportunista, ha a táplálékhal nagy tömegben fordul elő nagyobb mélységben, akkor őkelme is minden további nélkül lemegy 10-12 m mélységbe is. Ha skandináv vizekben pergetünk, akkor ezt mindenképpen érdemes figyelembe vennünk, de a hazai-, nagy kiterjedésű vizeken is nagy segítségünkre lehet egy jó radar, elsősorban a táplálékhalak tömeges előfordulásának a lokalizációjában.
Ez a rövid áttekintő után el is érkeztünk a fő témánkhoz: mivel és, hogyan tudjuk megfogni a vízinövények között rejtőzködő csukákat? Hazai körülmények között, nyáron itt, az 1-3 m mély, növényzettel benőtt részeken tartózkodnak a nagyobb csukák is, viszont ezeket a "pályákat" a legnehezebb meghorgászni.
1. Bokorugró támolygó. Hatékony műcsalik ilyen helyeken a bokorugró támolygó kanalak. A finn Kuusamo cég többféle színben és formában gyártja őket, 10-, és 18 g kivitelben kaphatóak, és könnyedén meg lehet horgászni velük az ígéretesebb helyeket. A vízinövények között található "tisztások", víz-szemek, fölött megállítva, hagyni kell esni őket, majd, mielőtt elérné a víz alját újra mozgásba hozni, táncoltatni, cincálni kell, s ha elég gyakorlattal, ügyesen csináljuk, nincs az a csuka amely ezt sokáig el bírná viselni, úgy oda fog vágni, hogy csak úgy fröccsen.
2. Hidehook műcsali. Szintén finn találmány ez a bokorugró műcsali, két horgot is rejt. A nagyobb csukák mindig a csali fej felőli részét fogják támadni, ezért úgy helyezték el a horgokat, hogy a támadás pillanatában biztosan akadjanak. A Hidehook-ot könnyedén át lehet húzni a növények tetején, amikor újra vizet ér, akkor hagyjuk egy kicsit süllyedni, majd finom pöccintéssel indítsuk el újra. Gyakran megesik, hogy a csuka növények alatt is követi a csalit, és, amikor újra vizet ér, és lehetősége van, elemi erővel csap le rá. A nagyobb csukák "beszippantják" és nem is érezünk hatalmas rávágást, csak olyan, úgynevezett "toló kapást", de akkor, amikor megindul és nem bírjuk megállítani, nemhogy megfordítani, és rájövünk arra, hogy ez bizony maga a Nagy Csuka, nos, ekkor kapjuk az első hatalmas "adrenalin-fröccsöt", amelyet még jópár követ mindaddig, ameddig végre be tudjuk emelni a csónakba Őnagyságát.
Történt, hogy a déli finn szigetvilág öbleiben pergettünk Karival és Józsi barátommal csónakból. Kari a Hidehook feltalálója kizárólag ezekkel a csalikkal horgászott, mi meg mindenféle egyéb, nagyobb méretű gumihallal dobáltunk. Kari nagyon ismerte ezeket az öblöket, tudta, hogy hol kell keresnünk a csukákat. Már a második helyen megtaláltuk őket, egy nagyobb öböl közepén, egy platót azonosítottunk be, 2,5 - 3 m mély vízzel. A plató felszíne tel volt növényzettel, de május első hete lévén, még nem értek fel a víz felszínére. Ha nem ismeri Kari a helyeket, vagy, ha nincsen egy megfelelő radarunk, esélyünk sem lett volna megtalálni az ilyen helyeket. Egymás után fogtuk a szebbnél szebb csukákat, igaz, azon a délutánon egy sem volt méter pluszos. Fogtunk mi is a McRubberekkel és Flatnosokkal, de mi csak a növényzet fölött tudtuk prezentálni a csalijainkat, nem láttuk, hogy meddig nőttek fel, ezért gyakran elakadtunk. Érdekes volt látni azt, ahogy Kari horgászott: leengedte a csalikat egészen a fenékre, be növények közé, lassan vontatta be, újra visszaengedte, pöccintett párat, lassan, nem sietve. Szinte nem volt olyan dobása amire ne lett volna rávágása. Ahogy említettem május első hete volt, a jég nemrég ment el, még hideg volt a víz, csak a lassan prezentált műcsalikra volt kapásunk. Később, amikor partközelben horgásztunk a gyér növésű nádas mellett, Kari fölénye itt mutatkozott meg igazán: mi csak a nádas széleit tudtuk vallatni, pontosakat kellet dobnunk, addig ő bedobta a gyéren nőtt nádasba a csalit akár 2-3 méterre is, és így fel tudta bosszantani a nagyobb csukákat. Sokkal több kapást tudott így elérni mint mi, a csukák be voltak állva a nádasba, onnan lesték a táplálékhalakat. Nagyon látványos tud lenni az, ahogy egy nagyobb torpedó, V alakú hullámot nyomva elindul a csalid felé... Figyeltünk, igyekeztünk megtanulni azt, amit Karitól meg lehetett.
Ahogy minden csalinak, a Hidehook-nak is idő kell... kitartás, türelem, a kísérletező szellem fogja meghozni az áttörést, a sikert. Egyenes vonalú, egyenletes bevontatás mellet is hatékony a Hidehook, de ennél azért több lehetőség rejlik benne. Ki kell kísérletezni, el kell kapni a mozdulatot, azt, ahogy áthúzod a vízinövény szőnyegen, ahogy ejted, ahogy cincálsz egyet rajta, ejted, majd újra elindítod. Egyé lehet nőni a felszerelésünkkel, a csalinkkal, egy idő után érezni fogod ahogy hozzáér egy növényhez, mintha ujjbeggyel éreznéd, meg tudod különböztetni a nádtorzsát, a hínártól, vagy békanyáltól ... Tudod, hogy egy apró pöccintés mikor lesz elég ahhoz, hogy tovább ússzon a csalid, meg fogod tudni különböztetni növényben való elakadást attól, amikor a nagy csuka igen óvatosan a foga közé veszi a műcsalid és tizedmásodperc töredéke alatt ki is köpi, ha nem ütsz oda pont akkor amikor kell... A kezdők, vagy azok akik nem figyelnek elégé, nem élnek együtt a csalijukkal, észre sem fogják venni, hogy életük hala egy pillanatra ott volt... a szájába vette a csalijukat, azonnal kirázta, majd óvatosan visszaereszkedett a rejtekhelyére és sztoikus nyugalommal figyel tovább. A felszínen semmi sem rezdül, gyakran a horgász észre sem veszi, hogy itt volt és észrevétlenül múlt el nagy pillanat. Néha úgy múlnak el a nagy lehetőségek, hogy észre sem vesszük, az igazán nagy csukák megfogása azon is múlhat, hogy mennyire élünk együtt a csalinkkal, a természettel, mennyire vagyunk benne a történetben.
Kari egész délután kizárólag csak Hidehokkokal dobált, új színekkel, modellekkel kísérletezett, már nagyon ráállt a keze. Megfigyeltük, hogy valóban a csalik feje volt leginkább összemarcangolva, egyértelműen látszott, hogy a nagyobb csukák leginkább a csali fejét támadják. Úgy tartja, hogy a két egyeshorog nem hátrány, könnyen megakad a hal, fárasztás során sem veszít több halat az átlagosnál, sőt az egyes horgokat sérülésmentesebben tudja kiszabadítani, kevésbé sérül a hal. Ez ugye elégé fontos szempont C&R horgászat esetén.
3.1. Nagy(obb) Gumihal offset horoggal szerelve.Erről már írtam itt. A fontosabb dolgokat megismétlem itt is. Az offset horoggal szerelt gumihalakkal esélyünk van meghorgászni azokat a helyeket is amelyeket klasszikus csalikkal (támolygó kanál, wobbler, jerk csalik, stingerrel szerelt gumihalak, stb) nem lehetségesek. Több lesz a kapásunk ezekkel a csalikkal, de több szalasztással is jár, ha nem tartunk be néhány apró kis trükköt:
Tipp 1. Az a titok, hogy mindig tartsuk a bot spiccét függőlegesen felfele, kövessük mindig szemmel a csali útját, és amikor kapásunk van, mindig függőlegesen felfele vágjunk be. Ne jobbra, ne balra, ne kontrába, mindig függőlegesen felfele. Így sokkal biztosabban akad meg, kevesebb lesz a szalasztásunk. Nem tűnik nagy dolognak, pedig fontos. Hajlunk rá, hogy "kontrába" vágjunk be kapáskor, de a csuka támadási stílusa, az, ahogyan elkapja a zsákmányát teszi szükségessé a függőleges bevágást. A zsinór ne zárjon be szöget a bottal, lehetőleg a horgászpálca meghosszabbításaként vezessük a csalit, kapáskor pedig függőlegesen felfele vágjunk be.
Tipp 2. Még van egy hétpecsétes titok: ne bambuljunk el, ne bámuljunk másfele, itt és most nagyon kell koncentrálni! Amikor a csuka elkapja, azonnal és függőlegesen felfele oda kell ütni. Ne legyen illúziónk, nem fogja magát megakasztani, ha egy tizedmásodpercet is késtünk, a csuka megérzi, hogy itt valami nincs rendben, és kiköpi mielőtt bevágnánk. A klasszikus, két hármashoroggal szerelt jerk csali, vagy ugyancsak két hármashoroggal ellátott stingerrel szerelt gumihal szinte automatikusan megakasztja a csukát, az offset horog viszont nem, annak határozottan és jó ütemben oda kell ütni. A Hidehook is könnyebben akad, ha egy picit lemaradtunk, akkor is esélyünk van, hogy megakasztja magát a csuka. A Facebook oldalunkon megosztottunk egy videót, amelyen látszik, hogy milyen hamar kirázza a csuka a pofájából a műcsalit, ha elkéstünk... Érdemes megnézni. Ilyenkor bizony megeshet, hogy csak egy nagy adag adrenalin fröccsel maradunk és a szentekkel kezdünk foglalkozni.
Az offset horgos szereléket meg is lehet „patkolni”, hogy növeljük a
fogási esélyeinket, akár fent, akár lent. Persze így könnyebben elakad a
csalink a növényekben, de vannak helyzetek, amikor érdemes a „patkolt”
változatot használni.
- felső csali: Svartzonker McRubber Jr 17 cm súlyozatlan offset horoggal szerelve (elégé csukarágta McRubber...). Úgy ítéltem meg, hogy kellene némi súly, ezért egy kisebb méretű screw-in-dots-ot csavartam bele - a szeme alatt található
- középső: Svartzonker McRubber 21 cm, offset horoggal szerelve, felső "patkolással"
- alsó: Wolfcreek Shad Jr 18 cm, offset horog, alsó patkolás Svartzonker stílusában, de lehetne akár a felső "patkolást" is lent használni
3.2. Kisebb Gumihal Offest horgon. Vannak helyek ahol a kisebb csukák nagy számban fordulnak elő és mindenre odavágnak ami él és mozog. Azt azért tudni kell, hogy ott, ahol vannak nagyobb csukák is, és akkor amikor a nagyobban táplálkozni kezdenek, akkor a kisebb csukáknak kuss a nevük. Moccanni sem mernek, nemhogy vadászni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy azokon a helyeken, ahol sok az apró csuka és intenzíven táplálkoznak, onnan érdemes továbbállni, mert a nagyobbak vagy nincsenek ott, vagy nem esznek. Ha egész nap nem fogtunk még semmit, akkor nagy lehet a kísértés, hogy fogjunk még párat, mielőtt továbbállunk. Addig, ameddig a nagyobb csukák megfontoltabbak, megvárják a megfelelő pillanatot és a csali fejét támadják, a kisebb csukák mindenre odavágnak. Ezért történhet meg, hogy egy lágy plasztik műcsalival több napig, hetekig is horgászhatunk, foghatunk vele sok szép csukát, de egyszer csak rámozdul egy szeleburdi kis csukesz, és oda a kedvenc csalink farka. A nagyobb gumihalak aránylag jól szelektálnak, a 17 cm McRubberekre, vagy a 19 cm Flatnosra ritkán vág rá egy 40 cm alatti csuka, viszont kevesebb lehet a kapásunk.
Gyakran jó opció pl a Monkey Shad 14 cm műcsali, a kisebb csukák érdeklődésére is számot tarthat, de a nagyobb csukák is gyakran odadurrantanak neki. Fogtak már vele méteres csukát is, így a kisebb hitű horgászok, vagy ott, ahol aránylag kevés, vagy ritka az igazán nagy csuka, szívesen választják ezt a köztes megoldást. Igenám, de az ilyen méretű (12-15cm) csalik a "legveszélyeztetettebbek". Erre találtam ki a következő "patkolást":
A kisebb pontyozó horog, amellyel két kulcskarikával rögzítettem, a csali farkát hívatott megvédeni a kisebb csukák esztelen támadásaitól. Az az előnye a korábban bemutatott "patkolásokkal" szemben, hogy nem akad meg a növényzetben. Gyakorlatilag szinte bárhol lehet vele horgászni.
És működik:
Persze mindenféle popperekkel, békákkal és egyéb felszíni csalikkal is
hatékonyan lehet csukára horgászni a vízinövényekkel benőtt részeken. Én
a békát szeretem különösképpen, vannak helyek, ahol a csukák
rendszeresen eszik a békát, ha erre valahogy rájövünk, akkor ott a
leghatékonyabb csali és a leglátványosabb horgászat is. Nem mindig és
mindenütt hatékony csali a béka, de ahol igen, ott nagyon.
A csukákat a legnehezebb megfogni a vízinövényekkel sűrűn benőtt helyeken, de mégis érdemes kísérletezni. A leginkább azért, mert a legtöbb csuka itt van. A nagyobb csukák nem szeretik a túl sűrű növényzetet, sem a sekélyebb részeket. Az idősebb hölgyeket a mélyebb, 1,5-2 mély vizekben, a gyérebben benőtt, esetleg töklapus részeknél keressük. A csalit lehetőségekhez mérten eresszük minél mélyebbre, táncoltassuk a fenék közelében, a nagyobb csukák nem fognak feljönni 2-3 méter melyről a felszín közelében vezetett csalinkra. A kitartás, türelem, a kísérletező szellem fogja meghozni a sikert.
Ha a "nem számít, csak fogjunk már valamit" hazaállás jellemez, akkor dobáljuk Kuusamo bokorugró támolygó kanállal, vagy offset horoggal szerelt kisebb gumihallal (pl. McRubber Big Bass 12,5 cm, Monkey Shad 14 cm, 8/0 offset horog + patkolás), ha nagyobb csukát szeretnénk fogni, akkor a Hidehook, vagy 10/0 offset horgon prezentált McRubber Jr, Wolfcreek Shad Jr, Flatnos Shad, Pig Shad Jr. vagy akár a 13/0 offset horgon a Fatnose Shad, a 21 cm McRubber, vagy egyéb nagy méretű gumihalak lehetnek a nyerők. A nagyobb csali nagyobb csukát fog eredményezni, bár ezekre már a 1,5-2 kg csukák is gond nélkül ráfordulnak. Színválasztásról és egyéb titkos, nyári csukafogó praktikákról itt írtam.
Görbüljön,
Balázs "Steiner" Sándor