Csukahorgászat kora nyáron 1.1
A horgászok jelentős része úgy gondolja, hogy csak ősszel érdemes csukára pergetni, pedig nyáron is lehet eredményesen horgászni rájuk. Nyár elején, amikor a vizek lassan melegednek, felgyorsul a csuka metabolizmusa is, és talán az évnek ebben a szakában táplálkozik a legaktívabban.
A tavasz is nagyon jó időszak a csuka horgászatára, erről itt írtam. Kora tavasszal a csukák felkeresik az öblök sekélyebb részeit és itt leívnak. Az ívási időszak eltarthat akár egy hónapot is, ebben az időszakban a csukák a partközeli sekélyebb vizekben tartózkodnak, itt táplálkoznak, majd lassan visszatérnek a mélyebb részekbe.
1. Hol és mikor horgásszunk csukára a nyár elején?
A vízinövények intenzív növekedésbe kezdenek és elborítják a sekélyebb részeket. Ezek, a vízinövényekkel benőtt részek védelmet és táplálékot nyújtanak a halaknak, ezért nagy számban jelennek meg az ilyen helyeken az apróbb táplálékhalak, keszegek, sügérek.A csuka előbb-utóbb mindig megjelenik ott, ahol a táplálékát jelentő halak nagyobb számban előfordulnak, így az évnek ebben a szakában a csukák visszatérnek a sekélyebb részekre. Ha csak egy dolgot jegyez meg az ember a csukák szokásaival kapcsolatosan, akkor az az legyen, hogy a csuka mindig ott van, ahol a táplálékot jelentő apróhal. Ha hirtelen megváltozott a szélirány, felmelegedett a víz, növekedett, vagy csökkent a vízszint, és a kishalak csak most jelentek meg tömegesen egy bizonyos helyen, akkor egy-két nap és a csukák is biztosan megérkeznek ide. Ez olyan biztos, mint a 2x2.
Történt egyszer a Deltában, hogy egy ígéretes helyen – tiszta, aránylag mély vizű (1,5 – 2 m), hosszúszárú növényzettel gyéren felnőtt öbölben – a nagy veressszárnyú koncérok csak úgy „pattogtak” a víz tetején, sőt kisebb kanalakkal, körforgó villantókkal el is lehetett kapni egy párat. Fogtunk pár szép sügért is, de csukát egyet sem... Nem volt könnyű pálya a sok vízinövény miatt, de tudtuk, hogy a csukák a közelben kell legyenek. Teltek múltak az órák, eltelt már két nap, horgásztunk mindenfele, naponta többször is visszatértünk ide, ebbe az öbölbe, próbáltuk reggel, délbe, este, de egy csukát nem sok, annyit sem tudtunk fogni itt. Más helyeken fogtunk, de semmi feltűnő: se sokat, se nagyokat, olyan átlagos horgásztúra kezdett kibontakozni. Bosszantott a dolog, mert meg voltam győződve, ha valahol van nagy csuka, akkor ott kell legyenek abban a bizonyos "pattogó" koncéros öbölben, ott minden feltétel adott volt. Aztán egy szép nap, pontosabban egy borús reggelen megtörtént a várva várt találkozás: épp áthúztam az egyik vízinövény-szőnyeg tetején az offset horoggal szerelt gumihalat, majd a következő „lyukban” hagytam egy keveset "esni", és elkezdtem lassan vezetni, amikor oldalról elindult egy „torpedó” a csalim felé, „V” alakban hasítva a vizet... Láttatok már ilyet, tudjátok, hogy ilyenkor az adrenalin az egekbe szökik, és drukkolsz erősen, hogy a csuka elérje a csalidat, mielőtt az újra a vízinövény-sziget széléhez ér... látod, hogy közeledik, tudod, hogy nem gyorsíthatsz, de nem is lassíthatsz... azt is látod, hogy egy igazán nagy csuka, de nem tehetsz semmit...
Sajnos a csali hamarabb érte el a növényeket. A szentek között tartott névsorolvasás közepette áthúztam a növények fölött a csalit, majd újra ’lyuk” következett, újra ejtettem megszokásból, és akkor BUMM! Hatalmas kapás, és egy nagy burvány közepén eltűnt a McRubber! Megvan! – kiáltottam fel örömömben, és próbáltam megfékezni őkelme kirohanását. A nagy csuka mindig óvatos: nem véletlenül nőtt meg ekkorára. Nem reméltem, hogy követi a növények között, a "szőnyeg" alatt, de jött, ott volt, és úgy elütötte, amikor újra volt rá lehetősége, hogy csak úgy freccsent a víz szerteszét. Ez a nyári csukahorgászat sava-borsa. Nehéz horgászat, de rendkívül adrenalindús.
Volt még két napunk és jórészt csak itt horgásztunk: le volt „padolva” az öböl szebbnél szebb csukákkal, kitartóak voltunk, meg is fogtunk jó néhányat. Ott voltak, ahol lenniük kellett, a gyakorlat igazolta az elméletet. Most is igaznak bizonyult az az alapállás, miszerint: először gondolkodj, és légy kitartó, mert még az is meglehet, hogy kitudja... :-)
Ebben a sztoriban sok lényeges eleme jelenik meg a nyár eleji csukahorgászatnak. Gyakran kiszámíthatatlan a csuka, de van néhány alapelv, amit érdemes szem előtt tartani:
1.Keresd a csukát sekélyebb részeken, de a sekélyebb részeknek a mélyebb részekhez közel eső felén. Ha nagyobb csukákra vadászol, akkor azokat nem közvetlenül a partközelben, a 40-50 cm vízben fogod megtalálni.
2.Keresd a vízinövényekkel benőtt helyeken, de ne a túl sekély vízben.
3.Keresd a köves, sziklákkal megszórt helyeken, a tereptárgyak közelében.
4.Keresd a törésvonalak közelében.
5.Keresd a csukát ott, ahol sok a táplálékhal (deltai mondás: ahol van sügér, lesz ott csuka is), még akkor is, ha a többi feltétel nem tökéletes. A csuka hajlik az opportunizmusra.
6.Keresd a csukát a hullámvégeken, főleg ha napok óta ugyanaz a jellemző szélirány.
7.Keresd a csukát nyáron inkább kora reggel és késő délután, ha stabil a légnyomás.
8.Keresd a csukát a fent felsorolt helyeken, de egész áldott nap, ha csökken a légnyomás. Minél hirtelenebb a légnyomás csökkenése, annál buzgóbban. De legyen nálad esőkabát is.
Van még egy fontos szempont: a víz oldott oxigén tartalma. Ahol kritikus érték alá csökken a felmelegedő víz oldott oxigén tartalma, onnan a csuka elmegy, ha teheti, vagy beszüntet majd minden aktivitást, és nem táplálkozik. Ez nem annyira jellemző még júniusban és július első felében, sokkal inkább a nyár második felében szokott előfordulni. Ha nagyon meleg van és a víz hőmérséklete is meghaladja a 25 °C-t, akkor keressük a csukát inkább a mélyebb részeken.
A csuka többnyire területőrző, a nagy csukák esetében viszont megfigyelhető egy érdekes szokás: a nappali meleg órákat a mélyebb vizekben töltik, majd késő délután kijönnek a sekélyebb részekre, a vízinövényekkel benőtt részekhez, oda, ahol a kisebb halak tartózkodnak, és itt táplálkoznak. Kora reggel és estefelé kaphatjuk el őket itt, de ne feledjük, a nagy csukák gyanakvóbbak, nem véletlenül nőttek meg ekkorára. Horgászatkor a vízinövényekkel benőtt öblök és a mélyebb részek közé pozícionáljuk magunkat, ha tehetjük, és vallassuk kitartóan a vizet.
Ezeket a részeket könnyebb meghorgászni, a nagy gumihalak klasszikus stingerrel szerelve, esetleg, ha szükség lesúlyozva screw-in-dots-al, a hibrid műcsalik, vagy a nagy jerk csalik lehetnek a nyerők.
1. Fontos: a nagy csukának nem kell túlcifrázni a jerkelést, a kiszámítható, biztosan elkapható csalit részesíti előnyben. Említettem: a nagy csuka opportunista, de óvatos. A döglött halat is felveszi az aljzatról, ha csak az van, de ritkán veti rá magát a kiszámíthatatlanul fickándozó apró táplálékhalra. Több kell legyen az energiabevitele a remélt zsákmányból, mint amennyi az elkapására elmegy. Ami számára gyanús, azt engedi, hadd menjen, de ott van azért a kísértés is: mégsem hagyhat veszni egy láthatóan beteg, könnyen elkapható zsákmányt...
2. Még egy dolog: a nagyobb csali hamarabb felkelti az érdeklődésüket, mint a kicsik. Tartsuk szem előtt: ebben az időszakban gyors az emésztésük, intenzíven táplálkoznak, de többnyire van is kaja bőségesen. Olyat kell kínálnunk neki, ami felkelti az amúgy kíváncsi csuka érdeklődését és megéri neki rámozdulni. Ahogy mondtam: gondolkodj és légy kitartó, mert az is meglehet, hogy kitudja... :-)
A következő részben arról írok majd, hogy milyen csalikkal tudunk a leghatékonyabban horgászni csukára a nyár elején. Szuperhatékony módszerekről és hétpecsétes titokról is lesz szó. :-)
Ha szeretnétek ehhez hasonló blogbejegyzéseket olvasni, íratkozzatok fel hírlevelünkre!
Görbüljön,
Balázs "Steiner" Sándor
UI: Az a barátom akivel a legtöbbet horgászunk együtt, nem is olyan régen megkérdezte:
- Te tényleg minden titkot el akarsz mondani ott a blogodon?
- Igen, mindent el fogok mondani amit csak tudok a csuka horgászatáról - válaszoltam. Ez csak a gyakorlat: tippek, trükkök, technikák. A többi rajtuk áll. Fejben dől el minden, a horgászatban is..
A második részt itt találod:Csukahorgászat kora nyáron 1.2